A kötet szerzője történész, aki számos recenziót jelentetett már meg különféle szakfolyóiratokban. Bevezetőben arról ír, melyek a recenzió írás főbb jellemzői. Felteszi a kérdést valójában kiről és miről szól a recenzió? Majd Horváth Jenő idevonatkozó passzusait idézve megválaszolja a kérdést, "a recenzió a recenzált kötetről, az olvasóról és a recenzensről szól". Továbbfejtve ezt a gondolatot, véleménye szerint a könyvismertetést úgy lehet jól megírni, ha a recenzens bizonyos távolságból tekint a bemutatandó műre. A könyvismertetés pedig abban az esetben lesz jó, ha elolvasása után tartalmas és világos kép alakul ki az olvasóban az adott műről. A recenziónak figyelemfelkeltő írásnak kell lennie, amely kedvet ébreszt az olvasóban a könyv elolvasásához. A recenzió azonban könyvismertetés és nem könyvbírálat, ám az igazán jó recenzió magán viseli írója stílusjegyeit is, hiszen a kritikus szemmel megírt könyvismertetés orientálja igazán az érdeklődőket. Ezeknek a recenzióról való alapvető tudnivalóknak a birtokában van a szerző, aki jelen kötetében a magyar kora újkorról megjelent tanulmánykötetekről szóló ismertetéseit, recenzióit gyűjtötte csokorba. Hét tematikus fejezetbe (Történetelméletek, Gondolatrekonstrukció, nagyobb kontextusban, Születésnapok, Bethlen Gábor, Határok, Történetmetszetek) rendezte írásait, amelyek beavatják a történelem iránt érdeklődőket az általa recenzált kötetek közvetítésével az adott korba. Valamiféle párbeszéd zajlik tehát a recenzens és a bemutatott kötet között, és ennek a párbeszédnek a részese lehet az olvasó is, aki ennek következményeként a szerző által bemutatott kötetek elolvasásához is kedvet kaphat.